EltitkColt családi történet

 Bűn az élet

Az élet egyszeri és megismételhetetlen épp ezért nem mindegy a minőség az hogy hogyan éljük meg. A nagy utazás, amire készülünk célok kitűzésével indul,ami esetemben a zene tanítása-erdményes volt.A bizalom,amit korábban éreztem embertársaim iránt,az Pesten teljesen elveszett,mivel embertársaim nem hittek, nem bíztak bennem sem pedagógusként,sem szülőként sem emberileg.

Minden családban van olyan időszak,amikor összejönnek a problémák, amelyek nem munkahely által előidézett váratlan helyzetből adódik. Ez az év 2005. lett,amikor Monoron érettségiztető osztály várt rám a tantstülettel együtt. Miből lett a gond,hogyan magyarázzam el az első szituációt. Kezdődött egy április első napján,amikor fiam jelezte ---szédülök,ami néla korábban kezdődő légúti betegséggel jelentkezett.Segítséget kértem ,vagy inkább ajánlatot,hogy hova vigyem,mert nincs kihez forduljak.klinikát ajánlotta egy szakorvos,aki gyakorlatát töltötte ott és a laboreredményeket nézve kérte,hogy a legszükségesebb dolgokat szedjük össze és vigyük be.Hamarosan a Művese Osztályon kötött ki,mindjárt vizsgálták és benn tartották.Kiváló orvosok kezébe került,akiknél a kis páciens az első,de a szülő kellőképpen tájékoztatva volt.Elkezdődött a dializálás és az ekkortájt érkező telefonhívásokra nem tudtam a Szterényi József Intézményt tájékoztatni,mert erről egyszerűen nem lehet beszélni.Táppénzre kértem magam,hisz volt szakos tanár,de ha bemegyek elsírom magam,ami az érettségizőkre nem tett volna jó hatást.Heti háromszor mentem fiammal a Művese Osztályra,közben intéztem N.édesanyám temetését és elláttam édesapám. Lett egy kellemetlen hivatalos ügy az Ügyészségen,ugyanis valaki megrágalmazta a családot drog fogyasztással és az ezzel járó bulival hangoskodással.”A gyerekeket droggal tömik”-olvasható a hamis rágalomban.Nehezen intéztem a temetést,mert Kőbányán is kellett megjelenni az ügy miatt hivatalos helyen,majd a Családsegítő három gyermekem iskoláit megkeresve az ügy ezután került a Belgrád rakpart kihallgató elletékeséhez.Csak ezután temethettem és maradt középső fiam és édesapám,aki ez év őszén halt meg./2005/

Szüleim halála,temetése után munkába akartam állni újra,hisz gyermekeim taníttatni akartam.Vagy ez csak a kiváltságosak joga-illetékes?? Még bírtam volna a munkát bárhol,de ebben a beteg országban 2007-2017-ig azóta sem tudtam elhelyezkedni.Vezető Pedagógusok nem tudják a miértet véletlenül? kiféle volt aki a munka világából letiltott és családom adósságspirálba zavarta,gyermekeim a reménytelen rabszolga munkába.Várom a válasz Debrecen-Budapest.

 

 Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhők között közeledő, láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. / Márai Sándor /

Nevét egy csoportnak köszönhetően ismertem meg,mert a pedagógusoknak köszönhetően  zaklatott munkahelyváltások miatt az olvasás háttérbe szorult,amikor tanítottam nem szerepelt a tankönyvekbe erkölcsi példázatú idézete.Aki kiesik bármilyen ok miatt már nem ismerszik meg.Nekik szólnak az írások,a részekből előbb vagy utóbb egész lesz. Mit ér az ember hit nélkül Végh Antal egykor nagy sikerű könyve már a címben jelzi,hogy az emberi hit ellen véteni bűn.Ezt azoknak magyarázzam,akik csak a pénzt számolják???????

 

Történelem,család,megbélyegzés

Tudatosan keresek olyan korábbi tényeket ,ami az elhallgatott történelem zsarnoksága miatt ismeretlen volt.
Nem tudok szabadulni attól a gondolattól,hogy Hajdú megyében megbélyegzett apukám ügye nem lett lezárva a járási tárgyalással. Emlékszem,amikor alsós gyerek voltam,érezhető volt az otthoni rossz hangulat , a megnyilvánulok visszafogott módja.Akkoriban apa még otthon volt és nagymamám valószínűleg ellett látva tanáccsal,hogy tereljék figyelmem.Részben burokban éltem,mivel nagymamám,keresztmamám az összes szeretetét rám zúdította,a kötelességem a tanulás ,iskolába járás is folytatódott,mintha semmi nem történt volna.Apa soha "nem utazott annyiszor Debrecenbe,mint akkoriban.Én erről tudtam,.hisz Derecske is elég nagy volt ahhoz,hogy felvágottat hozzon.
Nem tudtam szabadulni egy érzéstől,amit akkoriban nem fogalmaztam meg és nem kérdezhettem,hisz a valós választ egy alsós gyerek még nem érti.A diktatúráról nyolcadik osztályban tanultunk valamennyit.
Egyszer rám tört a menekülési vágy,aznap kerékpárral mentem az iskolába,onnan hazatérve leszálltam a László utca végén,ami házunkhoz vezetett.Éreztem,hogy a nagyközség "szeme " mindent lát,ennek ellenére néztem a távolba,szép fasor volt az út mentén,nem forgalom, és bennem egy elhatározás volt.nekem nem jó Létán lenni,bántanak,nyomaszt az otthoni légkör,innen menni kell.Nos,csak bátran! iskolatáska kezedben,ülj fel a biciklire és a következő faluban nyugtod lesz.Folytatod a tanulást.Abban a pillanatban -bocsásson meg érte-megszűntek szüleim,nagymamám,a ház a Hunyadi utcában és megszűnt Nagyléta. Ez az érzés,ami majdnem tett lett volna- kétszer tört rám. Aki falun nő fel,ösztönösen érzi az emberek figyelmét,főleg kiskorúságom miatt.Végül hazatértem,történhetett valami változás,mert többször nem próbálkoztam. Nem bántottak,talán ekkor lett még nagyobb a családi figyelem,számonkérés és apukám egy kis angol tanulást kezdett velem.Nagyon jó pedagógus volt,élveztem az ÚJAT,így kicsit régi Önmagam lehettem,de azt nem fogom tagadni,hogy sokkot, lelki traumát szenvedtem,és nem nőttem ki.Az említett nagyközség tanárai felsőben úgy gondolták nem kell pszichológus,aki új környezetet javasolt volna.
Ezek után kérdem.Az ő utódaik miért nem szenvednek az apjuk bűnéért.Elmarták mellőlünk azt az apát,aki húzóerő volt,kiegyensúlyozott,apa,férj vő.

A kép alatt található lélektani hatás nem azonos a történelmi ténnyel.Ad lehetőséget.hogy a család történetét feldolgozva ezt is belevihetem,viszont az apa sorsát megfogalmazni,dokumentumok felhasználásával szigorú szabályhoz kötött.Ezt 2011-ben tudtam meg és akkor határoztam el,hogy nem hallgatok,mert családunkkal igazságtalanul bántak.kihatott gyermekeim jövőére,amit itt most nem írok le,majd a dolgozatba.Ez volt az az év,amikor fiam egykori csoporttársa lerohant ezzel a történettel,indokolta neki van informátora.Debrecenben történt a KLTE hallgatója volt.Vallatásnál használhatták azt a hangnemet,amit ez a fiatalember velem szemben megengedett.Védekezésre esélyt nem adott,ami csak annyi lett volna , hogy ismerem a történetet,elolvastam a per anyagát.Mikor fiamnak ki kellett iratkozni az utolsó év előtt,az egykori “barát” odavetve informálta Fiam,a “papa csinált valamit”.Én feldolgozva akartam ezt átadni,de miután végez és eljön Debrecenből.Bántó a hozzám intézett kérdés:”kiféle,miféle volt apukám,anyukám”? Mint a bűnözőkről beszéltek volna.

Háromszor emlékeztettek a szomorú eseményre,egyszer iskolában az igazgató helyettes,aki mellékesen történelem szakos volt.Kivédtem,mivel 1984-ben hozzáfértem a per anyagához.Milyen hatással volt rám?Fiatalságom ellenére szó szerint LEÜLTEM.
Újra olvastam,majd eldöntöttem,egy hosszabb időre elteszem és őriztem,Pesten tűnt el az a rész,ami szempont lehet az íráshoz.A többi szempont adott,férjemmel együtt fogalmaztuk meg.A per anyaga,amikor tanár "kollégái" ellene vallottak,szavait,mondatait idézték,újra meg kell kérnem.Sajnos olyan bátrak az említett megyében,hogy Pesten az egész Levéltár minden zugát felkutatták,hátha felkerült.Nem! A vidéki ma már urak,Kósa egykori városában hallgatnak,de a család tagjait megcélozták a történtek megemlítésével.Nincs bocsánat,mert" ők sem bocsátanak meg!."

Búcsú!
Ez kerül a többivel együtt a privát családi dolgozatba.Apa még fél évig tanított történelem földrajz szakos volt,de azt senki nem mondhatta,hogy mi következik ezután.sokkoló volt és nem felestem,épp ezért nem hallgatok,hanem leírom nem cél nélkül.
Otthon voltunk,amikor apa egy bőrönddel megjelent.Anya és nagymamám,az egész falu tudta mi következik,de nagy volt a hallgatás.Az a nagyközség-ma kisváros-10 000 lakosával hallgatott,nem bántottak,igaz barátom se lett.Egyedül voltam.
kikísértem apát az állomáshoz,ami közel volt,de feltűnt egy szokatlan viselkedés.Ha szüleihez utazott egy rövid beszélgetés mindig adódott,de most az amúgy is csendes útvonalat ijesztő csend uralta.Apa nagy léptekkel haladt én pedig többször rátekintettem,akkor még mindig nem tudhattam,hogy közeledik a búcsú hosszabb időre.
Mielőtt felszállt a vonatra,elbúcsúztunk apától,aki annyit mondott,megvárhatom,amíg a kis fekete gőzös eltűnik a kanyarba,de most KIVÉTELESEN nem integet.
Gyorsan felszállt,ma már tudom,küszködött könnyeivel,de tartotta magát.

Úton hazafelé
Nem lehettem nyugodt,így igyekeztem anyához és nagymamához hazaérni.beléptem az utcai kapun,amikor egy akkor döbbenetes jelenet tanúja lehettem.Az én erős nagymamám és anyukám egymás nyakába borulva sírtak.Mi lesz velünk férfi nélkül biztos elhangzott.nem számítottak arra,hogy erre léptem be,így bementek mindketten,hogy ezt ne lássam.Kint maradtam félelemből vagy tapintatból.
NINCS BOCSÁNAT!

Az informátor valószínű nagylétai lehetett,mivel csak ott ismerték az 1958-tól kezdődő megfigyeléses eseményt.Debrecen ebben nem adott védelmet,1989 után még nem akartam ezt előhozni,de arra nem gondoltam,hogy 2011-ben ismét szembesítenek az alföldi városban.

↑